GONDOLATOK MAGYAR KÜLGAZDASÁGI POZÍCIÓIRÓL, LEHETŐSÉGEIRŐL

Tény, hogy Magyarország gazdasági súlyánál fogva önállóan nem képest meghatározó befolyást gyakorolni a gazdasági folyamatokra. A regionális gazdasági együttműködés, és közös fellépés az EU-n belül növeli az érdekérvényesítő képességünket, az EU-n kívüli exportpiacok pedig jelentősen javíthatják a külgazdasági pozíciónkat. Ennek pedig feltétele a térség stabilitásán túl a külgazdasági kapcsolatok további érvényesítése, az érdekközösség megteremtése és a kereskedelmi kapcsolatok további fejlesztése.

A legnagyobb exportpiacunk és a legfontosabb gazdasági partnerünk továbbra is az EU, azonban az EU gazdasága összességében az utóbbi évben alig növekszik. A globális folyamatok, az EU és az USA globális szerepének viszonylagos visszaszorulása, a német gazdaság lassulása a tradícionális külgazdasági kapcsolatokról az Európán kívüli nemzetközi gazdasági kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt. Bár az OECD országokkal való kapcsolataink továbbra is jelentősek (Romániába nagyon nagy a magyar tulajdonú cégexport aránya és természetesen Németország a legfontosabb partner; a német gazdaság stagnálása ellenére nő az exportvolumenünk, a német ipar visszaesése ellenére is), emellett kiemelten fontosak Magyarországnak a feltörekvő országokkal való gazdasági kapcsolatai kiépítésére irányuló külpolitikai és gazdaságdiplomáciai erőfeszítések.

Afrika gazdasági potenciáljai például hatalmasak, ennek és a kedvező politikai, gazdasági változásoknak ellenére Magyarország afrikai gazdasági kapcsolatai még mindig kiaknázatlanok. Az a tény, hogy Magyarország egyetemein évtizedeken keresztül képeztek ki Afrikába visszatelepült szakembereket, akik közül mára sokak vezető pozíciókban kerültek, áthidalhatná azt a nehézséget, amellyel az elsősorban nyelvi és kulturális nehézségei miatt bátortalan magyar kkv-k küzdenek.
A latin-amerikai térség kiemelt jelentőséggel bírt Magyarország számára a XIX. században és a XX. század elején, azonban a magyar külgazdaság EU központúvá vált, és lekerült a fókusz a nagyjából 600 millió fős latin-amerikai piacról, köztük a globálisan megerősödő BRICS országok között szereplő Brazíliáról, amely jelenleg a világ 7. legjelentősebb gazdasága. Az exportlehetőségek kihasználása helyett a magyar kereskedelmi képviseletek sorra szűntek meg, miközben a cseh, szlovák, román képviseletek megmaradtak.

Egyértelművé vált az is, nem csak a territoriálisan szükséges meghatározni a külgazdasági célokat, vagyis nem elég a keleti, a déli, vagy egyéb nyitás, hanem tematikailag is. A globális gazdasági kihívások között ott szerepel a foglalkoztatottság kérdése, továbbra sem került le a napirendről az adósságválság, a fókuszban azonban a környezetvédelem áll. A környezetvédelem, a vízkérdés globálisan megoldatlan. A világon mindenhol fojtogató a környezetvédelem problémája, a tiszta víz hiányát pedig csak néhány ország nem ismeri. Latin-Amerika nyitott a környezetvédelmi projektekre, saját környezeti problémáik megoldását érintő szaktudásra, szolgáltatásokra. Kínában az ipari szennyvíztisztítással foglalkozó 12, klaszterbe tömörült nagyvállalat jelenleg is magyar exportáru-alapot keres. Oroszországban is működnek a környezetvédelemmel foglalkozó magyar cégek.

A környezetvédelmi fejlesztések szükséges szaktudás és technológiai ismeretek nemzetközi kereslete folyamatosan nő, nem csak a fejlett, de a feltörekvő országokban is. A magyar cégek sok esetben rendelkeznek ezzel, csak ki kellene vinni a piacra. A hagyományos iparágakban a közúti és vasúti fuvarozás, valamint a turizmus olyan területek, ahol évtizedek óta jól teljesítünk, és megfelelő exportstratégiával tovább növelhető nem csak a nyugat-európai, de a globális súlyunk is.

A kutatás-fejlesztés szintén egy olyan terület, amelyben benne van a potenciál. Nem mondok újat azzal, hogy a kitörés és gazdasági fejlődés lehetséges forrása a tudományos kutatási és fejlesztési eredmények gyakorlati technológiává alakítása, ehhez a K+F tevékenység ösztönzése. Csakhogy van, aki ezt felismerte és tudatosan efelé fordította a gazdasági iránytűt. Mégpedig Izrael. Ezzel szemben néhány kivétellel sem a régiónk, sem Magyarország nem tartozik a kutatás-fejlesztés terén jeleskedő országok élvonalába. A kutatás-fejlesztésre költött összeg 80%-át mindössze 10 ország adja és az országokat vizsgálva látható, hogy noha a kiadások nagysága függ a gazdaság méretétől, az innováció terén való lemaradás nem áll összefüggésben az ország méretével. Míg Kína a GDP-je 2,1 %-át, vagy Oroszország a GDP-je 1,1%-át költi innovációra, addig Izrael a GDP-je 4,2 %-át. Noha vásárlóerőparitáson Oroszország ráfordításai értelemszerűen számottevően meghaladják a területükből is adódóan kis gazdasággal rendelkező országokét, a GDP arányos ráköltések egészen más képet festenek. A felmérés szerint Izrael, Korea, Svédország, Japán, és Ausztria költ a legtöbbet K+F kiadásokra, de az első tízben szerepel a kis gazdaságok közül Dánia és Belgium is; ezek közül Korea és Izrael teljesítménye meghaladja a 4%-ot, Dánia 3,1%-kal és Belgium 2,6%-kal is számottevő erőfeszítéseket tesz. Ha csak a régiónkat tekintjük, a hasonló mérettel rendelkező Ausztria kiadásai is meghaladják a 3 %-ot, Szlovénia közel 2%-kal a 16. legnagyobb innovatőr. Ezzel szemben Magyarország a GDP-je mindössze 1,4 százalékát költi kutatás-fejlesztésre, ami vásárolóerő-paritáson számolva 3,4 milliárd dollárt jelent. Ez jóval elmarad az etalonnak tekintett osztrák gazdaság közel 13 mrd dolláros ráköltésétől.

Izrael tudatos kormányzati döntéssel fordult a K+F irányába, amely döntés alapját az ország tudományos kapacitása adta. Izrael a függetlensége kikiáltása óta komoly hangsúlyt fektet a tudományos képzésre és kutatásokra, de ahhoz, hogy a hagyományos iparágak felől a high-tech ágazatok felé forduljon nem volt elég megteremtenie a gyakorlatban is alkalmazható eredményekre orientált tudományos képzést, hanem –miután a high-tech ágazatok igen tőkeigényesek – szükség volt finanszírozási feltételek megteremtésére. Az állam is komolyan részt vesz a finanszírozásban, de – a kutatás-fejlesztésben legjobban teljesítő országokhoz hasonlóan – Izraelben ma az üzleti szektor a K+F fejlesztések fő forrása. Az OECD jelentések alapján a technológiai fejlesztések forrásának 85%-át az üzleti világ adja. Az innovációs kutatás és fejlesztés Izrael valamennyi egyetemén, számtalan állami és közintézményi kutatóintézetben, orvosi kutatóközpontokban, civil és közszolgálati vállalatnál folyik, ezen felül a K+F szektorban mintegy 5000 startup vállalkozás működik. A szellemi bázist pedig nem csak az egyetemeken kiképzett tudósok, kutatók adják, a start-up vállalkozások alapítói leginkább leszerelt katonák. Vitathatatlan tény, hogy az IDF által kiképzett emberek többek, mint egyszerű katonák. Az izraeli védelmi erő komoly hangsúlyt fektet a katonák kreativitásának, helyzetfelismerő képességének, önálló problémamegoldó képességének fejlesztésére, amely ezeket az embereket szükségszerűen innovatőrökké teszi.
Izrael mintát ad, kijárt utat mutat arra, hogyan lehet egy nálunk négyszer kisebb területű, azonban hasonló lélekszámú, a függetlensége kikiáltása óta többször is recesszióval szembenéző, folyamatosan ellenséges közegben működő ország K+F nagyhatalom. Nyilvánvaló, hogy a katonai-védelmi politikára való berendezkedés nem cél, de bizonyára hasznosíthatók lennének az ott elért, gyakorlatorientált képezési, fejlesztési módok Magyarország számára is.

Végül eljutottunk a következő problémához. A külgazdasági nyitásban a hazai kkv szektor szerepének növelése unalomig ismételten meghatározó jelentőségű. Nem nóvum az sem, hogy a magyar export 85%-át nemzetközi nagyvállalatok adják, tőlük függ tehát a magyar kivitel négyötöde. A koncentráltság tény, a cél ismert, be kell vonni a hazai kkv-kat a globális termelési, szolgáltatási láncba, a megoldás azonban még mindig várat magára. A magyar kkv-k 18%-a folytat exporttevékenységet, amely az uniós átlagtól is jelentősen elmarad. A magyar kkv-k háromnegyede nem bír exportképes termékkel vagy szolgáltatással, vagy egyáltalán nincs saját vállalati exportcélja, -stratégiája, kapcsolatrendszere, nem áll rendelkezésére elegendő információ, ismeret és a globális versenyhelyzet sem ösztönzi az exportpiacokra való kilépést, vagy egyszerűen nem találja a piaci rést. Segíteni kell a hazai kkv-kat a megszokott 800 km-es körzeten túljutni, az EU-n kívüli piacokra bejutni, akár konzorciális együttműködés formájában. Segíteni kell továbbá kitörni a hagyományos exporttermék körből. Ahogyan fent is utaltam rá, a környezetvédelem kerül a geopolitika fókuszába, az ebben rejlő külgazdasági lehetőségek a kkv-k lába előtt hevernek, van kreativitás, szaktudás, tapasztalat és technológiai ismeret, nem kellene félni elengedni a megszokott termékértékesítő szemléletet, ehelyett komplex szolgáltatásokat, például környezetvédelmi, víztisztasági fejlesztéseket kellene külpiacra vinni, lehetőség szerint szolgáltatáscsomagban. Összetett szolgáltatásokban és nem csak árukereskedelemben kellene tehát gondolkodni, ez pedig lehetőséget ad bevonni a teljesítésbe a kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó kkv-kat is. Ha nem csak egy víztisztító berendezést szállítunk Srí-Lankára, hanem komplett települési ivóvízellátás megszervezését, mint szolgáltatáscsomagot kínálunk, akkor nem csak gépet tudunk eladni, hanem kapcsolódó mérnöki, közgazdasági, jogi szolgáltatásokat is együtt tudjuk értékesíteni. A szolgáltatás külkereskedelme komoly lehetőségeket rejt, amely a fejlett világban az 50%-ot közelíti a külkereskedelemben, nálunk még csak alig több, mint az egynegyede. Talán a jelenlegi exportstratégiában is nagyobb hangsúlyt kaphatna, különösen mivel az egyik legfontosabb szolgáltatási exportpiac, Nagy-Britannia belső piacból való kilépése a magyar szolgáltatásexportot érzékenyen fogja érinteni. A felkészítés, a piacok megnyugtatása mindkét oldalon elengedhetetlen.

Persze ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a különböző szakterületek képviselői itthon együtt dolgozzanak ki komplex szolgáltatáscsomagokat és azt közösen értékesítsék a nemzetközi piacokon. Exportképes szolgáltatások, áruk hiányában ugyanis hiába az exportlehetőségek. Az exportlehetőségek fejlesztésének hátterét tehát a versenyképes hazai termékek és szolgáltatások adják, ennek megteremtése pedig összetett feladat. Kezdve az oktatáspolitikától, a szakmai képzéstől és továbbképzéstől, a gyakorlati ismeretek fejlesztésétől, a vállalkozási, innovációs képességek fejlesztésétől (amelyre kiváló minta az izraeli Védelmi Szolgálat, amely nem csak katonai ismereteket ad át, hanem tudatos képzéssel fejleszti a katonák találékonyságát, helyzetfelismerését, gyors reagálását, önálló problémamegoldó képességét, és akik közül jelentős számban lesznek innovatőrök, a katonai szolgálatot követően nagy számban alapítanak K+F startupokat), a gazdaságfejlesztésen át, a tőkéhez jutás feltételeinek megteremtéséig, a KKV-k gazdasági lehetőségeinek bővítéséig.

Ahhoz, hogy a kkv-k merjenek lépni, alapvető feltétel a kedvező külpolitikai környezet, a jó állami kapcsolatok kiépítése, a közbizalom megteremtése, az egymás iránti érdeklődés felkeltése. A 2015-ben megfogalmazott külgazdasági stratégia alapigazsága, hogy a sikeres külpolitika és a sikeres külgazdaság kölcsönösen feltételezik egymást. A kkv-k exportképessé tétele ugyanakkor nem csak kül-, hanem és belpolitikai, – gazdasági feladat, a két területet tehát szoros együttműködésben, egymásra tekintettel kell alakítani.

Másik kérdés, hogyan lehetne motiválni, hogy a nemzetközi piacokra lépő és ott sikereket elérő magyar cégek nemzetközi, vagy külföldi tulajdonba kerüljenek. Hogyan lehetne érdekeltté tenni a magyar befektetői kört a magyar innovációk nemzeti kézben tartására, illetve az állam ebben milyen szerepet vállalhat, figyelemmel természetesen a jogi korlátokra is.

Dr. Szólláth Bernadett